Idővel behozom a lemaradásomat a beszámolókkal, most jobbnak tűnik azt megírni ami legutóbb történt velem.
A tegnapi napon Shasank házában keltem és egy teás-kekszes reggeli után (náluk ilyen nagyon minimál reggeli a megszokott) átmentünk a kollégiumba ahol majd lakni fogok. Nem lehet panaszom, a helyi körülmények között egy teljesen jó szobát kaptam. Ágy, íróasztal, légforgató, ablakok szúnyoghálóval, nem is kell több :D (talán a cuccaimnak egy szekrény jó lett volna).
Amint letettem a cuccaimat visszahívtak és egyből tovább mentünk egy ismerősük házához, ahol megismerkedtem a házigazda Antovnával (Igazi nepáli, de az anyukája egy orosz regényből adta lányának a nevét) és a nála ideiglenesen fogadott Sasha-val. Sasha igazi neve ... [ide majd beírom, ha megtalálom facebookon :) ] és egy kedves, csöndes ír lány aki szintén önkéntesként jött Nepálba. Neki már vége az önkénteskedésnek, angolt tanított általános suliban, és holnap elmegy két hétre bejárni Nepált.
Hosszan ismerkedtünk, barátkoztunk, beszélgettünk egymással :)
Mind a nepáliak (Sagar, Shasank, Abishek, Antovna, A), mind Sasha nagyon kedvesek és barátságosak voltak. Sashával jókat beszélgettünk, tetszettek a meglátásai. A nepáliak korábban is sokszor átváltottak angolra a kedvemért, de azért mindig félre-félre ment a társalgás nepáli nyelven. Sasha viszont egy biztos pont volt, aki mindig angolul beszélt velem és így amikor angolul beszélgettünk sokkal többször váltottak vissza angolra a többiek is. Egy idő után visszamentünk a kollégiumba, ahol szintén beszélgetgettünk. Kissé úgy éreztem magam mint aki csak sodródik az árral, mivel a nepáliak mindig az utolsó pillanatban mondták el mi fog éppen következni, de néha erre is nekünk kellett rákérdezni. Én és Sasha csak követtük őket, dumáltunk amikor megálltunk valahol aztán követtük őket tovább x)
A kollégiumban ahogy vártunk a kellemes, (egyetlen, ) klímával rendelkező szobában csatlakozott hozzánk Amy, aki pár hete érkezett meg szintén angolt tanítani. Sajnos Amy az első napokon elkapott egy fertőzést és pár napig a kórházban volt hasmenéssel. Aznap engedték ki, így egyből csatlakozott hozzánk. Miután megint eltelt egy jó adag idő és dumálgattunk megemlítették hogy egy nagy hivatalos alkalomra fogunk menni, ahol Sasha be is fog számolni az önkéntességéről. Ami teljes meglepetés volt szegénynek, de nem volt szerencsére probléma számára :D
Erről az alkalomról külön írni fogok egy szösszenetet, mert megér egy külön bejegyzést a blogon. Lényegében a helyi AIESEC egy együttműködési megállapodást írt alá a Lion klubbal, ami valamilyen szociális tevékenységet folytat Butwalban.
Ezt követően folytattuk a Nepáliak követését és az intermezzókban beszélgettünk egymással. (Ezt mintha említették volna korábban) Mint kiderült estére egy sütögetést terveztek és ahhoz dobtuk össze a pénzt és beszélték meg egymás között ki mit vesz hozzá. Az este nagyon jól sikerült, vittem francia kártyát amihez Amy rengeteg vicces játékot mutatott. Természetesen ahogy telt az idő beígért pálinkás üveget is elővettem amiért lelkesek voltak elsőre (mint valami tipikus magyar, meg milyen kedves vendég vagyok hogy hozok ajándékot), másodszorra viszont nem nagyon kértek belőle, csak a keményebb ír lányok :D
Este még figyelmet igénylő szivatós játékokat játszottunk egyfajta felelsz vagy mersz módjára, úgyhogy kb mindeninek kellett énekelnie, táncolnia, cigánykereket vetnie, a fenekével leírni a nevét a levegőbe és persze rúdtáncolni... mi mást?! :D
Sokáig fennt maradtunk, Sashával sokat beszélgettem, érdekeltek a tapasztalatai, meg jó beszélgetőtárs volt. Amit kiemelnék a meséjéből, hogy jóba lett a tanárokkal az önkéntesség alatt és az egyikőjük meghívta hétvégén [csak a szombat hétvége :( ] magukhoz rizst ültetni, ami tök érdekesnek hangzott.
Mára ennyi mese fért bele, megyek lefeküdni. Holnap megírom a mai történteken aztán talán beérem magam :) Holnap lesz az első óra amit tartani fogok. Javascript, JQuery és hálózati ismereteket fogok tanítani. Majd meglátjuk...
No comments:
Post a Comment