Teaching: week 1

You know, originally I came here to teach English for 8-12 year old children. As they read my CV, they asked me if I can teach some programming to university students. I am more familiar with people in my age or teenagers and I am more familiar with programming than English grammar. What I maybe missed it's not only the question of my knowledge in the field, but the method of teaching itself.

I had some previous teaching experience as taking a Javascript course in the Szent István High School, with another programmer together, where we created a platformer game. I helped at C++ teaching at the university, but it was just correcting homeworks, exams, I held only one lesson. Most of the time I just helped to my classmates. Ohh! One more: I tutored two guys in C++ :)
So I was engaged in teaching before, but had just little experience in it and always just did what I felt good.

So on my first week here as I teach Javascript and networking I thought it'll be fine, I know a lot of things about these themes :)
Maybe I was a bit confused what they mean under networking, but I thought It'll be fine to teach how the internet works and how the webpages are loaded to our browser.
So I was like: Let's do it!

You can read about how I teach at the end of the post, but you can skip it, maybe it's not so interesting if you are not familiar with these themes.

To sum up:
I think I was too fast and wanted to show them too many things. They learned a lot from it, some students more, some less. It was not good to teach only for one week, after it, I should've make some tests and fix the themes which were less understood.

About the relation with the students:
The students were really friendly, sadly there were only 4 of them, and some days even less. Luckily, on the next weeks they were more :)
The students were really friendly and open. Some times in the break we ate together some "breakfast" (they call every small dish with is not dinner or launch) and played some football. They asked a lot about Hungary and told a lot about Nepal :) So the Cultural exchange goal of the Aiesec program was achieved.

One last thing:
The lessons were a bit ad-hoc, when they start, who comes, who don't. The students were just really natural, when they were hungry they were gone to eat and the lesson was shifted, when I held a break they come back as they ended their other stuffs. When the previous lesson was longer, then we shifted our. As a first impression it seemed not good, but it's less stressful and rigid. I easily got used to it. :)


About Javascript teaching:
I started to tell them some things about Javascript engines, like V8, some things about script languages, weak types and so. It was good, but they could not follow me so fast. I was forced to take it slower and show how a webpage is built up from html elements and what the DOM is. They were familiar with these, but not used to handle them. So I just made some exercises to how the Javascript code is executed (when and in which order) and how it's interacting with the html page through events and DOM modification. It was better to teach them this way, with easy examples like changing the text of a button when it's clicked. They learned some things, but I sadly I had just one week, after the first week I started to teach Java and Python and had no more time for Javascript. I think it was worthy, they understand things better and are able to write basic codes.


About Networking teaching:
Firstly I tried to measure their knowledge, what they know and what not. They had basic understandings, mostly they were just familiar with the technologies related to networking. So I tried to build up the teaching material from the basics. I showed them the classic ISO-OSI layer model and tried to show them real-life examples how the communication link is built up when the browser running on the phone fetches a webpage. Electromagnetic Waves, WiFi connection, MAC addresses, IP packets, TCP connection, HTTP GET, HTML code, and so. Not very detailed, just to have some feeling about which layer is what for. On the next lesson I showed how the layers are working through packets, which part of the packet responsible for what. On the last lessons we analyzed some real-life packets, with Wireshark and HTTP communication with Chrome.
Ohh yes, one more! On a lesson I detailed how the global internet is connected through autonomous systems. I love and know this really, because I'm writing my thesis about this theme, but they said at the end of the lesson, that it's not really useful for them to know all these details x)

Why I am here

Sorry for the big gap since my last post, I just did not feel I can write a proper one. (I'm a bit maximalist, sorry)

To help, to develop myself and for some adventures... This is what I am here for basically :)

As a volunteer I searched for so called opportunities on the webpage of Aiesec (link). I wanted to go far away to a developing country to see what it is in reality, I wanted to try out myself. I wanted to develop myself in a way is not taught in schools, but in real life. Originally I wanted to go to India, but a lot of my friends said it's dangerous and not so good. I told them it's just a preconception, but with time I looked after other countries in the region of South America and South Asia. I was a bit afraid of Africa, because I heard a lot of wars are going on. I did not know a lot about the situations there, so I just crossed it on my list. There were opportunities in Brasil, Chile, Cuba, in South America, and in Cambodia, Vietnam, Nepal in South Asia. I was searching long... What would they ensure for me, what would be my task, how many other volunteers are going there, etc. For example in a Cambodian opportunity, in the description there was a historical story about how the Cambodian teachers were persecuted by a dictator in the old times. The opportunity described how I (Myself!) can help to teach and help to the new teachers. It was an amazing feeling. :)

Most of the opportunities were English teaching, because it's easy and straightforward, a lot of them are blogging (not for me :D ) to popularize a region, and some were about taking care of children. I found some exceptions too, like developing water plumbing in regions without proper water. I was like: He? I go to a far away country to plumb? :D Later I understood how important it can be, and why it is a good opportunity

As there were a lot of opportunities I searched for some with the keyword leadership, because I wanted to develop myself besides exploring new cultures, landscapes, country and people, never forgetting that I would be a volunteer to help.

Fun fact: I just fetched all the Opportunity data with a python script and filtered them in my own way, here you can have a look at the filtering code: link

Here I write some more details about my choice to go with Aiesec, because there were other options too, like Erasmus (hungarian link), workaway, wwoof or just hitchhiking.... just kiddin' :D

These options are for everybody, so take a look if you want to travel and try out yourself ;)

For example every European between the age of 17 and 30 can go for a maximum 1 year (minimum 1 month) volunteering in an European country and everything, Everything will be payed by the European Union. What an offer! :)

At workaway there are a lot of offers around the globe, where you get accommodation, and food for helping. For other things you should take care yourself or maybe you find an opportunity which takes care about it. Every offer is special so you can find your favorite, they are flexible as I saw. Here is a Hungarian guy's article as an example: link

Wwoof is almost the same but, you will be working on an organic farm.

At Aiesec you should be under the age of 30 and you should have started a University education. In most of the cases you get food and accommodation, but it varies. So I had to take care about insurance, visa, pocket money, travel cost, vaccination... and at this opportunity I had to pay 150 USD which supports Aiesec Nepal to grow and help create similar opportunities.

I choose Aiesec because I wanted to go in a non European country and Aiesec was a safe option and the most organized organisation in terms of supporting me through the travel. And I did not wanted to truly work.

I choose 5-6 opportunities and applied for them on the web portal. On the after coming 3 days I had a lot of Skype/Viber/Whatsapp interviews (While I was learning for exams x) ) and I should choose from them because 3-4 opportunities answered and said, I can come. I had to maneuvers between them to chose the safest and best one, while getting more and more information about what I'll get and what I'll do there.

As a maximalist it was tough for me to make a decision, with a lot of free variables. I made me calm because all of them were just an opportunity. I have to make it to be the best one :) I'll never cry about "what if..."

I had no preconceptions about what it should be, I just felt it can be good. It's a good opportunity :)

Summary: Electricity

It is not easy to me, but some said, it would be better to be able to read my blog in English, so I'm trying it. When it does not slow me down a lot, I will continue it, but I have some fears with it. Like English grammar... Uhh, tough stuff!

So I planned to write some thoughts about the electrical grid system here, because it's a lot other than back in Hungary/Europe. The biggest difference can be said with one word:
Loadshedding.

Loadshedding is a planned blackout rolling continuously through the country. The country is divided into 7 zones and every zone has it's own schedule when it'll be out of electricity. I downloaded an app to follow that and asked some people in which zone I am. Butwal is in the zone 6, so for today it was a planned blackout from 8 am until 2 pm and from 6 pm until 9 pm. Theoretically...

But there was electricity until 10 o'clock or so, but I'm without it some hours ago and it's 5 pm. So I hope it'll come back, or I finish my blog in 1 hour maximum, because my laptop's battery will exhaust. By the way... I use power bank for my mobile phone. When the bank is full it can charge my phone 2 times. So I leave the power bank on the charger whole day and at night I charge my mobile phone with it. So far it's works good. :)

As I heard there is an ongoing development of the grid system and therefore the schedule is not followed. So the blackouts are spontaneous and unforeseen long. Some times when the blackout is too long, the accumulators are drained and nothing works. Some people have aggregators  and they can use it in this cases. Theoretically 63 hour blackout is planned per week as loadshedding (from 168 --> 37% of the time).

Last time in the post about the telecommunication's, I described how the mobile system and the internet system is mostly protected from these blackouts, and some other important things, like ventilators.

There are some more interesting things as the consequence to the loadshedding. Here people have to do some investments into their own power supply. They buy accumulators, inverters, I saw some solar panels too, so they use modern self-supplying and invest in renewable energy. In Hungary, any such an investment in the long term self-supplying electricity system, has problems. The return of the investment comes after about 20 years and just few people thing it is worth to invest. Here the investment has some serious instant returns as electricity for watching tv, movies, surfing internet, so on...
I see it a bit in parallel to the brownfield investments vs greenfield investments in the second industrial revolution. In England where the industry was developed the new inventions were just slowly accepted as a brownfield investment, but in Germany they were rapidly spreading as greenfield investments. So here in Nepal the renewable energy has a great momentum to spread in the whole country, because here is no proper electrical grid. In Hungary it is spreading slowly because there IS a proper electric grid. So Nepal may overtake us in this aspect :)

---

I welcome any comments below, when I missed something or you just have some other toughts about the theme :)

Képes beszámoló

Az ember vizuális és sokkal jobban el tud képzelni dolgokat látvány alapján, íme hát az eddig elkészült képek! Bocsánatot kérek amiért félvállról vettem eddig a fényképes dokumentálást, a képek nagy része mobillal van felvéve és nem a legjobban beállítottak, valamint teljesen ad-hoc módon készültek. Mindenesetre itt végre egy adag beszámolót is körítek hozzá :)

Ez a kép Katmandu, Nepál fővárosában készült a hotel ablakából. Katmandu sűrűn lakott város. Ez egy jobb kerület, ahova a turistákat is vezetik.

Ez ugyanott készült ahol a korábbi. Az emeletek között mindig van ilyen kilógó sáv, ha erkély nincs is. Ez szerintem az eső elvezetése miatt van, hogy ki lehessen nyitni az ablakot esőben is, de ne essen be az eső. Azért lehet ez fontos, mert nagyon jól lehűl a szoba ilyenkor, kár kihagyni a lehetőséget.

Ez a hotelszobám volt Katmanduban. Nem tudom mihez hasonlítani. Elsőre sokkoló volt, 3 nap ittlét után már szokásosnak nevezném. Voltak jobb hotelek a környéken...
Ja és a légforgató minden ember által használt helységben van kb csillár helyett.
Nagyon sokat segít a melegben :) [Áramszünet idején ez az egyik első amit megpróbálnak tartalék forrásokból üzemeltetni]

Ez már a Butwal-i szobám és az ágyamon az éjjeli kis palotám látható, ami megvéd a gonosz szúnyogoktól esténként :D Nagyon hálás is vagyok vendéglátóimnak ezért, bár nem rám méretezték. A szúnyogok ugyanis komoly betegségeket terjeszthetnek (akár) de malária veszély nincs ebben a régióban szerencsére :) A méretekhez visszatérve, a nepáliak olyan 150-160 cm magasak átlagban. Ja és az ágy! Semmi rugó vagy vastag matrac. Olyan mintha a földön aludnál és egy közepes vastagságú takaró lenne még alattad. Egyébként kényelmesnek találtam.

Az íróasztalom. Itt talán a konnektor az említésre méltó és a kapcsolótábla. A konnektorban 50 Hz 230V van mint nálunk, szóval elvileg minden rendben, azonban olyan gyatra minőségűek a csatlakozók és mindig kicsit más kialakításúak, ezért sokszor gondot okoz, ha bedugok valamit az néha kap áramot néha nem, meg kell igazítani 2x-3x vagy másikba dugni :/

És egy szobában szigorúan egy kapcsolótábla van ahonnan mindent le és felkapcsolni tudsz. Az összes lámpát, ventilátort és a konnektorokat. Még talán annyi megjegyzendő, hogy a papucsot a szobák előtt veszi le mindenki. Épületbe papucsban lépnek.

Ez a kilátás a szobámból. Későre jár és nem is jut eszembe sok minden erről a képről, úgyhogy nem írok hozzá egyebet :)

Ehhez sem.

A hegyek viszont nagyon tetszenek :)
Butwal alapvetően a hegyek lábánál fekszik a már sík területen. Egyfajta határváros.

Elsőre azt hittem egy kivételesen szegény szomszédunk van, de mint kiderült ez egy hulladék újrahasznosító telep :) Méghozzá naponta hordanak ide papírt, lemérik, fémet, stb tök normálisan működik. Asszonyok néha válogatják a szemetet, mi hova tartozik és egyszer egy nagy teherautó is jött amire felpakolták a szétválogatott szemetet.

Ez egy tanterem. Ehhez annyit jegyeznék meg, hogy a tábla ritka girbe-gurba, egy kaland rá írni :D

Ez a kollégium udvara ahol lakok és tanítok.

Ez az első tanórám volt :)

Később többen is jönnek majd azt mondják :D
Az óráról majd egy külön bejegyzésbe írok.

Jelenetek: Mobil kártya vétel

A helyiek rengeteget használják a mobiljukat, amik meglepően frissek, modernek és sok drága is. Egyszóval az IPhone nem meglepő darab egy helyi kezében, se a Huawei vagy másik kínai gyártó csúcstelefonja vagy a Samsung átlagon felüli darabja. Sokszor szerényen meghúztam magam az öregecske Motorola Razr Maxx-ommal és szabadkoztam amiért lassú :D
Nem csak, hogy komolyabb telefonjaik vannak (Természetesen nem mindnek, de valamilyen okostelefonja mindenkinek van), de rengeteget használják. Sokat hívják egymást, rengeteget chatelnek, a 30-40 éves korosztály is, akik nálunk csak telefonál itt facebookozik és vibert használ adatcsomagokkal. Oké utoljára szabadkozok kicsit, viszonylag jó körökben mozgok lehet ez ferdít kicsit, szóval egyetemisták és üzletemberekről van szó, nem földművesekről. Persze az utcán azért látni a többi réteget is.

Mindezt látva úgy éreztem nekem is részt kell venni a véráramban és mondtam hogy szeretnék itteni telefonszámot venni. Mondták hogy hozzak útlevelet, készpénzt és igazolvány fotót. Kicsit csodálkoztam, de oké. Felpattantam a kísérőm motorjának a hátuljára aztán uccu neki a vad Nepáli utakat róttuk (majd külön bejegyzés lesz a közlekedés :) ) és megérkeztünk az NCell irodája elé. Sok helyen láttam már a logójukat, elég ismertek és jól mehet nekik a szekér, mert igényes (nyugatias) reklámjaik vannak az átlaggal szemben. Az iroda bejáratánál egy félig katonának félig rendőrnek tűnő biztonsági őr engedett be a kezében fémdetektort lóbálva (nem vizsgált át, de fura volt). Bent volt még egy hasonló őr, kezdtem feszengve érezni magam, mert nem szoktam ehhez. Az iroda szinte teljesen megegyező színvonalon volt mint bármelyik kisebb (20nm) T-mobile vagy Vodafone iroda Budapesten. Klímaberendezés finom fények (nem nyers izzó a falból kilógva) színes szagos reklámok, bútorok (Sehol, még a reptéren sem láttam ilyen "fényűzést"). Egy szó mint száz elámultam. A kísérőm elkezdte mesélni mit is akarunk az asszisztenseknek akik ingben jól öltözötten bólogadtak és tört angollal elkezdtek velem is beszélni. A környezetről ennyi elég, a folyamat maga is elég érdekes volt. Adtak egy lapot hogy töltsem ki, átvettem néztem, kb mindenre rákérdeztek. Itteni címem, otthoni címem (a címeket lazán kezelik, kb csak a városig érdekli őket, utána mondják hogy írjak oda bármit ha nagyon akarok. A vízumomon a címet teljesen összecsapta a segéd a reptéren, elég volt neki hogy Butwal) útlevélszám, apám neve, nagyapám neve (igen, a nagyapám neve :D anyám neve nem kellett) és ugye az igazolványképem a jobb fölső sarokba, aláírva. Amin viszont kiakadtam, hogy ujjlenyomatot vettek (Egy telefonszámért!!) jobb és bal hüvelykujjról egyaránt. Nem esett jól, de most mit tegyek. Nincs félnivalóm, kell azért egy telefonszám és elég hülyén vette volna ki magát a helyzet x) Mindenesetre nem szeretem az ujjlenyomatomat megadni sehol, ez egy különcségem talán.

Miután minden iratozás lement kérdezték kérek-e adatcsomagot. Megnéztem a táblázatukat mennyi az annyi. Ami elsőre meglepő volt az, hogy nagyon széép felbontásban lehet venni adatcsomagot. Az 1 naptól kezdve a 3-10-15-30 on át a 90-ig azt hiszem. Én 30 naposat vettem és abból a legkisebbet, az 1GB-osat. Ami azért vicces, mert otthon az 1GB már egy komolyabb adatcsomagnak számít mobilhoz, ha jól emlékszem. 550 nepáli rúpia volt az ára, de erre még rájött a helyi áfa. Itt megjegyezném milyen idegesítő, hogy rengeteg helyen a nettó árat tüntetik fel. Egy olasz étteremben (!) amikor ettem Katmanduban, először megnyugodtam hogy ez az ár kb rendben lesz. Mire fizetnem kellett a számlán ott virított a 10% borravaló és a 2x% áfa, ami után már keserű szájízzel fizettem ki a kb 2000 Ft-ot egy mini lángosért (ahhoz hasonlított) meg egy sprite-ért. A gyanúm az, hogy amit szeret az amerikai/európai az reflexből drága, egy helyi minek venne sprite-ot...
Mindenesetre boldog voltam, mert lett 30 napig 1GB adatforgalmam és tudtam már telefonálni :)

Pár dolog még ami meglepő volt a feltöltős csomagban:

• Kiemelten támogatják az sms-el küldött e-mailt és a fogadott email sms-ben továbbítását. Csak egy speciális számnak küldesz sms-t és a szöveg eleje egy email cím legyen.
• Miután befejeztem az első mobil hívásomat a mobilom valami hihetetlen intelligens módon kiírta hogy mennyibe került a hívás és mennyi egyenlegem maradt!!! Ez mennyire jó már! Ilyet akarok otthon is! :D

Ezek az első tapasztalataim a telefonokkal kapcsolatban.
Ami már egy másik témába harap az az, hogy itt tervezett gördülő áramkimaradások vannak megfejelve spontán áramkimaradásokkal :) Ennek ellenére mobil elérés mindig van. Persze a helyiek az internetet biztosító eszközöket is valami speciális ellátásról üzemeltetik így wifi és internet is szokott maradni, bár nem mindig.

Az áramkimaradásokról viszont majd később :)

Meleg fogadtatás

Idővel behozom a lemaradásomat a beszámolókkal, most jobbnak tűnik azt megírni ami legutóbb történt velem.

A tegnapi napon Shasank házában keltem és egy teás-kekszes reggeli után (náluk ilyen nagyon minimál reggeli a megszokott) átmentünk a kollégiumba ahol majd lakni fogok. Nem lehet panaszom, a helyi körülmények között  egy teljesen jó szobát kaptam. Ágy, íróasztal, légforgató, ablakok szúnyoghálóval, nem is kell több :D (talán a cuccaimnak egy szekrény jó lett volna).

Amint letettem a cuccaimat visszahívtak és egyből tovább mentünk egy ismerősük házához, ahol megismerkedtem a házigazda  Antovnával (Igazi nepáli, de az anyukája egy orosz regényből adta lányának a nevét) és a nála ideiglenesen fogadott Sasha-val. Sasha igazi neve ... [ide majd beírom, ha megtalálom facebookon :) ] és egy kedves, csöndes ír lány aki szintén önkéntesként jött Nepálba. Neki már vége az önkénteskedésnek, angolt tanított általános suliban, és holnap elmegy két hétre bejárni Nepált.

Hosszan ismerkedtünk, barátkoztunk, beszélgettünk egymással :)
Mind a nepáliak (Sagar, Shasank, Abishek, Antovna, A), mind Sasha nagyon kedvesek és barátságosak voltak. Sashával jókat beszélgettünk, tetszettek a meglátásai. A nepáliak korábban is sokszor átváltottak angolra a kedvemért, de azért mindig félre-félre ment a társalgás nepáli nyelven. Sasha viszont egy biztos pont volt, aki mindig angolul beszélt velem és így amikor angolul beszélgettünk sokkal többször váltottak vissza angolra a többiek is. Egy idő után visszamentünk a kollégiumba, ahol szintén beszélgetgettünk. Kissé úgy éreztem magam mint aki csak sodródik az árral, mivel a nepáliak mindig az utolsó pillanatban mondták el mi fog éppen következni, de néha erre is nekünk kellett rákérdezni. Én és Sasha csak követtük őket, dumáltunk amikor megálltunk valahol aztán követtük őket tovább x)
A kollégiumban ahogy vártunk a kellemes, (egyetlen, ) klímával rendelkező szobában csatlakozott hozzánk Amy, aki pár hete érkezett meg szintén angolt tanítani. Sajnos Amy az első napokon elkapott egy fertőzést és pár napig a kórházban volt hasmenéssel. Aznap engedték ki, így egyből csatlakozott hozzánk. Miután megint eltelt egy jó adag idő és dumálgattunk megemlítették hogy egy nagy hivatalos alkalomra fogunk menni, ahol Sasha be is fog számolni az önkéntességéről. Ami teljes meglepetés volt szegénynek, de nem volt szerencsére probléma számára :D
Erről az alkalomról külön írni fogok egy szösszenetet, mert megér egy külön bejegyzést a blogon. Lényegében a helyi AIESEC egy együttműködési megállapodást írt alá a Lion klubbal, ami valamilyen szociális tevékenységet folytat Butwalban.

Ezt követően folytattuk a Nepáliak követését és az intermezzókban beszélgettünk egymással. (Ezt mintha említették volna korábban) Mint kiderült estére egy sütögetést terveztek és ahhoz dobtuk össze a pénzt és beszélték meg egymás között ki mit vesz hozzá. Az este nagyon jól sikerült, vittem francia kártyát amihez Amy rengeteg vicces játékot mutatott. Természetesen ahogy telt az idő beígért pálinkás üveget is elővettem amiért lelkesek voltak elsőre (mint valami tipikus magyar, meg milyen kedves vendég vagyok hogy hozok ajándékot), másodszorra viszont nem nagyon kértek belőle, csak a keményebb ír lányok :D

Este még figyelmet igénylő szivatós játékokat játszottunk egyfajta felelsz vagy mersz módjára, úgyhogy kb mindeninek kellett énekelnie, táncolnia, cigánykereket vetnie, a fenekével leírni a nevét a levegőbe és persze rúdtáncolni... mi mást?! :D

Sokáig fennt maradtunk, Sashával sokat beszélgettem, érdekeltek a tapasztalatai, meg jó beszélgetőtárs volt. Amit kiemelnék a meséjéből, hogy jóba lett a tanárokkal az önkéntesség alatt és az egyikőjük meghívta hétvégén [csak a szombat hétvége :( ] magukhoz rizst ültetni, ami tök érdekesnek hangzott.

Mára ennyi mese fért bele, megyek lefeküdni. Holnap megírom a mai történteken aztán talán beérem magam :) Holnap lesz az első óra amit tartani fogok. Javascript, JQuery és hálózati ismereteket fogok tanítani. Majd meglátjuk...